2017. januárjában eltűnt egy ikonikus autóbusz-típus a Csongrád megyei közforgalomból. A DAKK Zrt. törölte az állományból az egykori elődje, a Tisza Volán utolsó két klasszikus felépítésű IK 256-osát. Arról a típusról beszélünk, amely a '80-as évek elejétől a '90-es évek második feléig, vagyis majd két évtizedig a távolsági autóbusz-közlekedés volános alaptípusa volt.
Bár a prototípus kocsit már az 1973-as BNV-n bemutatta az IKARUS, a sorozatgyártásra csak 1977-től került sor. A 256-os volt hivatott felváltani a távolsági közlekedésben az addigi fapados - még az IK 55, a legendás faros műszaki bázisára épült - IK 255 típusú kocsikat. A kényelmében az IK 250-est megközelítő 256-osok elterjedésével a 255-ösök szépen kikoptak a közforgalomból.
Az IK 256-osnak különböző altípusai voltak. Az alaptípus a 256.50, ennek a volánok részére készült változata volt a 256.50V. A Tisza Volánnál belföldi közforgalomban még előfordult a 256.50VL („luxus” kivitel) és a 256.50E (egyedi kivitel) altípus is. Emellett a '90-es években a Németországból reimportált, az egykori NDK részére gyártott 256.51-esekből is jutott Csongrád megyébe néhány.
A különböző változatok között többféle, kisebb-nagyobb eltérés volt. A teljesség igénye nélkül említsünk itt néhány, a jószemű nézelődő által is észrevehető különbséget. A 256.50-esek még kézi működtetésű utasajtóval készültek, míg a 256.50V-k már pneumatikus ajtóval. Ezek 1978-80. között kétszárnyú Steyr-ajtók voltak, míg ezután már egyszárnyú ajtókkal gyártották a típust. Ez is változott, mert 1983-tól alul is megjelent egy ablak az első ajtón, ezzel is segítve a járművezetőt a jobb kilátásban. Változott az első lökhárító is. 1981-ig a 200-as típuscsalád egyenlökhárítójával készültek a 256-osok is, majd ekkor jelent meg a jellegzetes műanyag lökhárító. Időközben a jármű más részein is történtek változások. 1985-től 4 légbefúvó jelent meg a kocsik többségének tetején. Meglátva mindezt, máris előttünk áll egy klasszikus, volános IK 256-os busz.
A DAKK Zrt. Csongrád megyei jogelődei, a Tisza Volán, korábban 10. sz. Volán Vállalat 1978-tól kezdődően 1991-ig folyamatosan szerzett be a típusból új kocsikat, illetve a '90-es években néhány használt járművet is. Így összesen 71 db 256-os érkezett a vállalathoz. (A fentebb már említett különféle altípusok megoszlása a következő volt: 256.50 8 db, 256.50E 1 db, 256.50V 56 db, 256.50VL 4 db és 256.51 2 db.) Az első öt kocsit (GF 16-70 ... 16-74) 1978.09.29-től vették állományba. Abban az évben érkezett még öt típustársuk, s kisebb megszakításokkal még 13 évig jöttek az új buszok. Az évente állományba vett kocsik száma nagyon eltérő volt, pl. 1980-ban, 1987-ben és 1991-ben 2-2 db új 256-os jött, de 1986-ban 15 db. Voltak évek, amikor egyáltalán nem kapott új 256-ost a Tisza Volán. Az utolsó kettő a most selejtezett AZB-528 és AZB-529 volt, melyek 1991.06.24-től tartoztak a Tisza Volán illetve a DAKK Zrt. kötelékébe. A '90-es években azonban érkezett még 4 db használt kocsi is. 1993-ban Németországból két 256.51-es (BSE-569 és BSE-570), s még ugyanebben az évben a szegedi Kertészeti és Élelmiszeripari Főiskolától is átvett egy 256.50E típusú kocsit (BHJ-829) a Volán. Végül a Magyar Kábelművek kisteleki gyárának busza, egy 256.50-es (AEX-076) 1998-ban került a Tisza Volán állományába.
Az utasok és a gépkocsi-vezetők gyorsan megszerették a korábbi típusokhoz képest kényelmesebb kocsikat, melyek a napi forgalomban bizonyították is alkalmasságukat a feladatra. És nem kizárólag a menetrend szerinti forgalomban vettek részt, hanem különjáratokként is alkalmazták őket (pl. osztálykirándulások kedvelt buszai voltak). Volt a flottában olyan kocsi, amely belszolgálati járműként először fehér rendszámtáblát kapott 1978-ban, az akkor szokásos fekete, közforgalmú rendszám helyett (GD 69-11 > BV 01-09 > BHJ-727). Az egyik 256-os (ELR-564, korábban ABU-053, BX 98-62) huzamosabb ideig a Volán SC használatában volt. A típust szívesen használták tanuló kocsiként is.
Az IK 256 típusból egy időben a legtöbb az 1986-87-es esztendőkben volt állományban a Tisza Volánnál. E két évben egyaránt 61 db járműből állt a flotta. A 256-osok selejtezése 1986-ban kezdődött, majd lassan, évente 2 kocsit selejtezve megkezdődött az állomány csökkenése. 1991-ben volt a legnagyobb mértékű a selejtezés, abban az évben 11 buszt töröltek a flottából. A ’90-es években aztán ennél jóval kisebb mértékben, de folyamatosan csökkent a klasszikus 256-osok mennyisége, ám csak az évtized utolsó évében esett 40 db alá a mennyiségük. A 2000-es években pedig teljesen átvette a stafétát a 256-ostól a váltótípus, az IK 395/E95. 2010-ben már csak 5 kocsi volt állományban, mára pedig ezek is eltűntek.
Strapabírásukat mi sem bizonyítja jobban, hogy közülük sok a Volán állományából való törlés után nem a bontóba került, hanem új gazdánál (új rendszámokkal) folytathatta pályafutását. Az autóbuszos vállalkozások előszeretettel vásárolták meg országszerte a jobb állapotú, korábbi volános 256-osokat. Néhányat közülük selejtezés után Romániában értékesítettek, s ott futottak még évekig.
A Tisza Volán flottájában a majd’ 40 év alatt a klasszikus 256-osok átlag 17.2 évig szolgáltak. A szélsőségek az alig 7 évesen, 1986-ban selejtezett BV 00-91 (ex.: GF 25-62), illetve a 27. évükben (lévén 1990-es évjáratúak) selejtezett, már említett két utolsó kocsi. Hosszú szolgálati idejük alatt a buszok többségét többször is átrendszámozták. Első hullámban 1982-ben, majd a rendszerváltást követően 1990-91-ben. Az 1991-ben selejtezett 11 kocsi között vegyesen voltak új és régi rendszámos kocsik. A 256-osok közül a volános időszakában a legtöbb rendszámot, szám szerint négyet az 1982-es évjáratú és 2001-ben selejtezett EZW-181 (előtte: ELS-586, BHJ-534, BU 39-33) „fogyasztotta”. Volt persze néhány busz, amely teljes szolgálati idejében ugyanazt a rendszámot viselte (pl. a két AZB, a BU 43-67 és feltehetően a BU 39-31*).
Az AZB-528 és az AZB-529 frsz-ú buszok selejtezésével egy klasszikus autóbusz típus tűnt el Csongrád megye közforgalmú közlekedéséből és adta át helyét újabb, korszerűbb társaiknak.
* Ez az egyetlen kocsi, amelynél nincs a birtokunkban sem a selejtezéséről, sem az esetleges újabb rendszámáról adat.
2017.02.01.
Bár a prototípus kocsit már az 1973-as BNV-n bemutatta az IKARUS, a sorozatgyártásra csak 1977-től került sor. A 256-os volt hivatott felváltani a távolsági közlekedésben az addigi fapados - még az IK 55, a legendás faros műszaki bázisára épült - IK 255 típusú kocsikat. A kényelmében az IK 250-est megközelítő 256-osok elterjedésével a 255-ösök szépen kikoptak a közforgalomból.
Az IK 256-osnak különböző altípusai voltak. Az alaptípus a 256.50, ennek a volánok részére készült változata volt a 256.50V. A Tisza Volánnál belföldi közforgalomban még előfordult a 256.50VL („luxus” kivitel) és a 256.50E (egyedi kivitel) altípus is. Emellett a '90-es években a Németországból reimportált, az egykori NDK részére gyártott 256.51-esekből is jutott Csongrád megyébe néhány.
A különböző változatok között többféle, kisebb-nagyobb eltérés volt. A teljesség igénye nélkül említsünk itt néhány, a jószemű nézelődő által is észrevehető különbséget. A 256.50-esek még kézi működtetésű utasajtóval készültek, míg a 256.50V-k már pneumatikus ajtóval. Ezek 1978-80. között kétszárnyú Steyr-ajtók voltak, míg ezután már egyszárnyú ajtókkal gyártották a típust. Ez is változott, mert 1983-tól alul is megjelent egy ablak az első ajtón, ezzel is segítve a járművezetőt a jobb kilátásban. Változott az első lökhárító is. 1981-ig a 200-as típuscsalád egyenlökhárítójával készültek a 256-osok is, majd ekkor jelent meg a jellegzetes műanyag lökhárító. Időközben a jármű más részein is történtek változások. 1985-től 4 légbefúvó jelent meg a kocsik többségének tetején. Meglátva mindezt, máris előttünk áll egy klasszikus, volános IK 256-os busz.
A DAKK Zrt. Csongrád megyei jogelődei, a Tisza Volán, korábban 10. sz. Volán Vállalat 1978-tól kezdődően 1991-ig folyamatosan szerzett be a típusból új kocsikat, illetve a '90-es években néhány használt járművet is. Így összesen 71 db 256-os érkezett a vállalathoz. (A fentebb már említett különféle altípusok megoszlása a következő volt: 256.50 8 db, 256.50E 1 db, 256.50V 56 db, 256.50VL 4 db és 256.51 2 db.) Az első öt kocsit (GF 16-70 ... 16-74) 1978.09.29-től vették állományba. Abban az évben érkezett még öt típustársuk, s kisebb megszakításokkal még 13 évig jöttek az új buszok. Az évente állományba vett kocsik száma nagyon eltérő volt, pl. 1980-ban, 1987-ben és 1991-ben 2-2 db új 256-os jött, de 1986-ban 15 db. Voltak évek, amikor egyáltalán nem kapott új 256-ost a Tisza Volán. Az utolsó kettő a most selejtezett AZB-528 és AZB-529 volt, melyek 1991.06.24-től tartoztak a Tisza Volán illetve a DAKK Zrt. kötelékébe. A '90-es években azonban érkezett még 4 db használt kocsi is. 1993-ban Németországból két 256.51-es (BSE-569 és BSE-570), s még ugyanebben az évben a szegedi Kertészeti és Élelmiszeripari Főiskolától is átvett egy 256.50E típusú kocsit (BHJ-829) a Volán. Végül a Magyar Kábelművek kisteleki gyárának busza, egy 256.50-es (AEX-076) 1998-ban került a Tisza Volán állományába.
Az utasok és a gépkocsi-vezetők gyorsan megszerették a korábbi típusokhoz képest kényelmesebb kocsikat, melyek a napi forgalomban bizonyították is alkalmasságukat a feladatra. És nem kizárólag a menetrend szerinti forgalomban vettek részt, hanem különjáratokként is alkalmazták őket (pl. osztálykirándulások kedvelt buszai voltak). Volt a flottában olyan kocsi, amely belszolgálati járműként először fehér rendszámtáblát kapott 1978-ban, az akkor szokásos fekete, közforgalmú rendszám helyett (GD 69-11 > BV 01-09 > BHJ-727). Az egyik 256-os (ELR-564, korábban ABU-053, BX 98-62) huzamosabb ideig a Volán SC használatában volt. A típust szívesen használták tanuló kocsiként is.
Az IK 256 típusból egy időben a legtöbb az 1986-87-es esztendőkben volt állományban a Tisza Volánnál. E két évben egyaránt 61 db járműből állt a flotta. A 256-osok selejtezése 1986-ban kezdődött, majd lassan, évente 2 kocsit selejtezve megkezdődött az állomány csökkenése. 1991-ben volt a legnagyobb mértékű a selejtezés, abban az évben 11 buszt töröltek a flottából. A ’90-es években aztán ennél jóval kisebb mértékben, de folyamatosan csökkent a klasszikus 256-osok mennyisége, ám csak az évtized utolsó évében esett 40 db alá a mennyiségük. A 2000-es években pedig teljesen átvette a stafétát a 256-ostól a váltótípus, az IK 395/E95. 2010-ben már csak 5 kocsi volt állományban, mára pedig ezek is eltűntek.
Strapabírásukat mi sem bizonyítja jobban, hogy közülük sok a Volán állományából való törlés után nem a bontóba került, hanem új gazdánál (új rendszámokkal) folytathatta pályafutását. Az autóbuszos vállalkozások előszeretettel vásárolták meg országszerte a jobb állapotú, korábbi volános 256-osokat. Néhányat közülük selejtezés után Romániában értékesítettek, s ott futottak még évekig.
A Tisza Volán flottájában a majd’ 40 év alatt a klasszikus 256-osok átlag 17.2 évig szolgáltak. A szélsőségek az alig 7 évesen, 1986-ban selejtezett BV 00-91 (ex.: GF 25-62), illetve a 27. évükben (lévén 1990-es évjáratúak) selejtezett, már említett két utolsó kocsi. Hosszú szolgálati idejük alatt a buszok többségét többször is átrendszámozták. Első hullámban 1982-ben, majd a rendszerváltást követően 1990-91-ben. Az 1991-ben selejtezett 11 kocsi között vegyesen voltak új és régi rendszámos kocsik. A 256-osok közül a volános időszakában a legtöbb rendszámot, szám szerint négyet az 1982-es évjáratú és 2001-ben selejtezett EZW-181 (előtte: ELS-586, BHJ-534, BU 39-33) „fogyasztotta”. Volt persze néhány busz, amely teljes szolgálati idejében ugyanazt a rendszámot viselte (pl. a két AZB, a BU 43-67 és feltehetően a BU 39-31*).
Az AZB-528 és az AZB-529 frsz-ú buszok selejtezésével egy klasszikus autóbusz típus tűnt el Csongrád megye közforgalmú közlekedéséből és adta át helyét újabb, korszerűbb társaiknak.
* Ez az egyetlen kocsi, amelynél nincs a birtokunkban sem a selejtezéséről, sem az esetleges újabb rendszámáról adat.
2017.02.01.
| Hozzászólások |
